A szatmárnémeti városnapok jellegükben most távolodtak el leginkább attól az irányvonaltól, amelyet Ilyés Gyula egykori polgármester próbált követni, a rendezvény középpontjába a koncertek mellett a kultúrát helyezve.
Ennyi lacikonyhát ugyanis talán soha nem láttunk még városnapokon, gyakorlatilag bármerre mentünk, sült miccs, kolbász, rablóhús és hal szagának kevetéke fogadott. A lacikonyhákkal dugig volt a régi városközpont körforgalma és az új városközpont is.
Az esemény balkáni hangulatáról azonban főleg az Eötvös (Al. I. Cuza Voda) utcában összeállított bazár gondoskodott, amely némileg befolyt a régi főtérre is.
Az úttest két oldalán álló bazárokban rég nem látott mennyiségű kínai bóvlit kínáltak eladásra, kezdve a gumi-kígyóktól a műanyag-fegyvereken át a fura hangokat kiadó rózsaszín játékkutyákig. S bár a polgármester azt ígérte a szervezés elején, hogy elsősorban szatmári kereskedők kapnak lehetőséget árusításra a szatmárnémeti városnapokon, az Eötvös utcában ilyet nem láttunk, csak más megyékből érkező bóvliárusokat...